A Sensus Magnus ("Nagy Érzet/Érzés"; "Érzés Erősítő") egy nagyon hatékony terápiás eszköz. Segít csökkenteni a stresszt, felélénkíti, aktiválja a testünkben rejlő pozitív energiákat - egy olyan érzés, amit érdemes intenzíven átélni és élvezni. E hagyományos masszírozó-eszköz korábbi változatait, gyökereit az ausztrál őslakosoknál találjuk, akik egy hasonló szerkezetet használtak fejmasszázsra, hogy aktiválják rejtett képességeiket, erőforrásaikat.

Az anyagának, és a gondosan kigondolt felépítésének köszönhetően a SM úgy működik, mint egy vezető, ami felveszi a testünk elektromos mezőjét. Gyengéden stimulál, és segít abban, hogy ellazuljon a test, és egy mély relaxációs állapotba kerüljön. Ugyanakkor masszírozza a bőrt, és serkenti a hajnövekedést. Az SM első használatakor első reakcióként általában libabőrös lesz az ember, ami az érdeklődő, aktivált, figyelmes elme tipikus jele.

A frenológia* elmélete (a phrenos - elme görög szóból) a modern ideggyógyászat előfutára. A frenológia szerint az emberi agy 44 különböző területből áll. Ezen területek mindegyike saját jelentéssel jellemezhető, bizonyos érzelmek, agyi funkciók tartoznak hozzájuk, ami az ember jellemében, vágyaiban, képességeiben nyilvánul meg. Az SM használatával képessé válik a személyiségét és energiáit stimulálni, erősíteni.

Egy fejmasszázs elősegíti:

• serkenti az endorfin (boldogsághormon)-termelődést, ami a fejfájás természetes ellenszere
• javítja a koncentrációképességet és gondolkodást
• stimulálja a fejbőrt és a feji ereket, elősegíti a hajnövekedést
• felvidít rossz hangulat és zavaros gondolatok esetén.

*Frenológia: (gör.), a tudományban Galltól bevezetett az az eljárás, mely az állatoknak és embereknek szellemi képességeit koponyájuk alakulatával veti össze; ezért koponyatannak, kranioszkópiának, kraniológiának is nevezik. E tudomány arra törekszik, hogy egyfelől támaszkodva az antropológia pontos tanulmányozására, az embereknek és állatoknak különböző helyzeteikben való megfigyelésére, egyúttal tekintettel lévén az állat hajlamaira, és az agy-s elmebetegeken tett patológiai észlelete is, másfelől támaszkodva az agyvelők és koponyák alakjának pontos és sokszoros tanulmányozására, egészséges és beteg állatok és emberek agyvelején végzett beható vizsgálatokra: az agy működését tudományosan és diagnosztikailag megállapítsa. A F. tehát azt tanítja, hogy valamely lelki tulajdonság (pl. gyermekszeretet, vagyon utáni vágy) energiája egyenes viszonyban áll az illető agyrészeknek térbeli kifejlődésével, hogy tehát az utóbbiak nagyságuk által a koponya külső alakulatára is kihatnak s hogy különösen a koponya felületén levő domborodásokról vagy mélyedésekről bizonyos szellemi tulajdonságok jelenlétére vagy hiányára lehet következtetni. E tudományt Gall után Spurzheim fejlesztette tovább. V. ö. Gall, Spurzheim, Combe, Chenerix, Broussais, Carus, Duniout, Noël, Scheve stb. munkáin kívül különösen Wittick: Physiognomik und Phrenologie (Berlin 1870).